A FITOTERÁPIA

A „phyto” (= növény) és a „therapeia” (= gondozás, kezelés) görög eredetű szavak és együtt növényekkel történő gyógyítást jelentenek. A fitoterápia alapja az, hogy a növények belső anyagainak gyógyszertani hatásuk van és a különböző betegségeknél megelőző, enyhítő vagy gyógyító hatásuk lehet.

A régen ismert gyógyászati szerekből és a rájuk vonatkozó ősi tapasztalatokból alakult ki tulajdonképpen a 21. század tudománya. Mára a tudomány fejlődésével olyan vizsgálati módszerekhez jutott az emberiség, amelyekkel új növényi hatóanyagok ismerhetők fel és alkalmazhatók.

A fitoterápiás szerek hatékonysága a kiválasztott és felhasznált növényeknek köszönhető. A fitokémikusok, gyógyszerészek meghatározták a bennük levő értékes hatóanyagokat. Ezek a növények könnyen beazonosíthatók azon tekintetben, hogy melyikük tartozik ugyanabba a csoportba, továbbá meg- határozható az ideális betakarítási idejük, melyek a legkedvezőbb termesztési feltételek, és melyek az erre legalkalmasabb területek, éghajlati és talajviszonyok. Kulcsfontosságú, hogy a növénynek a lehető legnagyobb mennyiségű gyógyhatású hatóanyagot tartalmazó részét használjuk fel. Sok növény több, különféle hatóanyagot is tartalmazhat különböző részeiben, de vannak, amelyek csak egyet. Például a vörösszőlő esetében érdekes, hogy míg levele jótékony hatással van a vér keringésre, az erek falára, addig a magjából kivont olajat többek között arc krémek hatóanyagaként is szokták alkalmazni. A növények ill. a növényi részek kiválasztása ma már szigorúan tudományos alapon folyik, a régi javasasszonyok és kuruzslók kúráit egy új tudományág, a fitoterápia vette át, rendszerezte és helyezte tudományos környezetbe.

Hogyan hasznosítjuk a gyógynövényeket? Régen a növényekből gyógyteát készítettek. Habár ennek is megvan a maga bája, nyilvánvaló, hogy nekünk ennél olyan, modernebb készítményformára van szükségünk, amely garantálja az egyenletes hatékonyságot, a könnyű bevételt és a teljes higiéniát.

GYÓGYNÖVÉNYEK HATÁSAI

Menthol

Mentha piperita olaj

A menthafélék (Mentha piperita L, mentha cryspa L.) leveleiből és virágából nyert ciklusos monoterpén. Az ókor óta elterjedten használják a növényből készült teát és a különböző eljárással kinyert illóolaját. Illóolaja kb 50% mentholt tartalmaz, de tartalmaz más ciklikus monoterpén származékot is, menthont, piperitont.

A menthafélékből nyert illóolaj és a szintetikus uton előállitott menthol ízjavítóként, fertőtlenítőként fogpépek és szájvizek gyakori alkotórésze. Bőrgyógyászati készítményekben (oldatok, krémek, hintőporok) viszketéscsillapítóként alkalmazzák.

Timol és kakukkfűolaj

Az egy telitetlen gyürűt tartalmazó ciklusos monoterpén, a timol a thymus fajok (Thymus vulgáris, Thymus serpillum) illóolajának fő komponense (20 - 57%). Az illóolaj mellete jelentős mennyiségben tartalmaz karvakolt, p-cimolt, alfa pinent, borneolt és l-linaloolt. A fenolos jellegű hidroxil csoport miatt a timol antibakterális hatása erősebb, mint a mentholé.

Az illóolajat és a timolt köptetőként, tonikumként, görcsoldóként, fertőtlenítőként alkalmazzák.

Thymollal szemben egyéni érzékenység gyakrabban előfordul, mint más terpén tartalmú növényekkel szemben. Egyéni érzékenység esetén alkalmazását kerülni kell.

Ánizs olaj

A Pimpinella anisum L. őrölt magjából desztillációval kinyert illóolajat ízjavítóként, görcsöldóként és étvágyjavítóként alkalmazzák a terápiában. A drogot fűszerként is elterjedten használják. Az illóolaj több monoterpén (metilkavikol, ánizsketon) mellett 80-90% anetolt tartalmaz. Emésztés segítőként, szélhajtóként, illetve ízjavítóként alkalmazzák

Édeskömény

Az édeskömény (Foeniculum vulgare Mill.) fűszernövény. Terméséből vizgőzdesztillációval nyert illóolaj 50-60 százaléka anetol (p-propenil anizol) kb 20 százaléka fenchon, melyek az olaj jellegzetes illatát adják. A drogot és készítményeit ízesítésre, köptetőként, hashajtóként, szélhajtóként alkalmazzák.

Szegfűszeg olaj

Eugenia cariophyllata Thunberg bimbójából nyert illóolaj 75-95 százalékban eugenolt és kismennyiségben eugenilacetátot, béta cariofillent tartalmaz. Alkotórésze a Tinctura aromatikának és a Spiritus aromaticusnak. Ízjavítóként, gyomorerősítőként, antiszeptikumként alkalmazzák.

Citromolaj

Citrus medica L.  gyümölcs héjából hideg úton préseléssel állítják elő az illóolajat, ami terpéneket és terpénalkoholokat tartalmaz. Az illóolaj redukáló hatású.

Ízjavítóként és illatosítóként alkalmazzák.

A Citrus aurantuim L érett gyümölcsének héjából préseléssel állítják elő az illóolajat, melynek fő komponense (30-60%) több terpénalkohol mellett az l-linalilacetát.

Cickafark

Achillea millefolium L. , népi nevén közönséges cickafarkfű herbájából nyert illóolaj azulen tartalma termesztési helytől függően ingadozik. A drog azulen tartalma  meghaladhatja az orvosi kamilla illóolajáét (34%). Gyulladáscsökkentő hatású.

Keserű anyagai miatt a terápiában étvágyjavítóként, emésztés elősegítőként is alkalmazzák.

Rácz Gábor Gyógynövényismeret című könyvében részletesen ismerteti a cickafarknak és kivonatainak elkelmezását. A szájüregi kezelésről az alábbit írja: „Jó eredményekről számolnak be a száj nyálkahártyájának gyulladásaiban, fogágybetegségben (paradontozis v. parodontozis), ilyenkor a szájüreget minél gyakrabban öblögetik vizes kivonattal (készítése megegyezik a gyógyteánál leírt móddal.”

Orvosi zsálya olaj

A Salvia officinalis L. illóolaja főleg gyűrűs szénhidrogéneket, így szlavent, valamint ketonjait (tujon, eucaliptol) tartalmaz. Helyileg alkalmazva enyhe vérbõséget okoz.

Terápiában főként száj- és toroköblítő szerként, adstringensként  és dezinficiensként alkalmazzák.

Eucalyptus olaj

Eucalyptus globulus Labil.  Fa leveleiből destillációval nyerik az illóolajat, amelyik 60-85 százalékban biciklusos eucaliptol (cineol) mellett pinent, kampfent, szeszkviterpéneket, fenchent, karvolt és különböző aldehideket tartalmaz. Terápiában orrcseppekben, gyógycukorkákban belégzésre alkalmazott készítményekben használják a légutak tágítására.

Fahéj olaj

A drog a Cinnamumum cassia Blume örökzöld fakérge, amiből vízgőzdesztillációval nyert illóolaj 75-90 százalékban fahéjaldehidet tartalmaz. De tartalmaz még fahéjsavat, benzoésavat, szalicilsavat, benzaldehidet, kumarint, kumarinaldehidet. Szalicilsav-metilésztert.

Ízjavítónak, gyomorerősítőnek, aromatikumnak használták.

 

Dr. Király Árpád
Gyógyszerész

 

Felhasznált irodalom:

1. Halmai János Novák István: Farmakognozia 1963
2. Rácz Gábor, Rácz Kotilla Erzsébet, Laza Arisztide: Gyógygító növények 1984
3. Rácz G. Gyógynövényismeret, Ceres Bukarest, 1984.
4. Ph. Hg. VI.
5. Issekutz Béla: Gyógyszer rendelés